Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
KÖRÉ [1] névutó (ragtalan v. személyragos szóval, azzal együtt értve)
1. Minden oldalról a névszóval jelölt személy, tárgy, közelébe (többé-kevésbé körhöz hasonló vonalban, sávban). A gyerekek a tanító köré gyűltek. A vár köré őröket állít. A ház köré fákat ültet. || a. (átvitt értelemben) □ A legenda nimbusz lett most egy távollevő ifjú alakja köré. (Babits Mihály) || b. Több irányban a szóban forgó személy, dolog (közvetlen) közelébe. A kisgyermek az anyja nyaka köré fonta a karját. □ Ide álljatok elém! A fülem köré! (Gárdonyi Géza) || c. (átvitt értelemben) □ [Tompa sírkövére.] Lágyan öleld tetemét Anyaföld s ti szeretti, Virágok, | Üljetek ágya köré, mondani méla regét. (Arany János)
2. (átvitt értelemben) A szóban forgó vezető v. irányító személy mint középpont környezetébe, vele szoros kapcsolatba. A dolgozó magyar nép hivatott vezetői köré tömörül. A jobb írókat maga köré gyűjtötte. || a. Vmely lényeges mozzanattal, ennek elemeivel szerves összefüggésbe, szoros kapcsolatba. Anyagát e köré a főgondolat köré csoportosítja.