KŐKORSZAK főnév (
történettudomány)
Az emberi kultúra fejlődésének első szakasza, melyben az ember az érceket még nem ismerte, és eszközeit, fegyvereit pattintott v. csiszolt kődarabokból készítette. →
Csiszolatlan kőkorszak; régi, újabb kőkorszak. Az újabb kőkorszak végén a társadalmi rend nagy változáson ment át. □ [A hegycsúcs] barlangjaiban a kő-, bronz- és vaskorszak maradványait tartogatja. (Jókai Mór) Szabadnak lenni többé nem jelenthet annyit, mint azt tenni, amit akarok
Ez a szabadság a kőkorszak szabadsága, amikor az ősember ott ütötte le
a másikat, ahol érte. (Móra Ferenc)
- Szóösszetétel(ek): őskőkorszak.
- kőkorszaki.