KÖRÜLÜL [l-ü] tárgyas ige
<Több személy> ülve körülvesz vkit, vmit, ill. ülve elhelyezkedik vki, vmi mint központ körül v. vminek a szélén körös-körül.
A gyerekek körülülték a mesélő nagyapát. A vendégek körülülik az asztalt. A nézők körülülték a teniszpályát. □ Ropog a tűz,
S körülűli a tanyáknak Szép legénye, szép leánya. (Arany János) Egy nagy bográcsban pörkölt borjúhúst tettek fel a hosszú asztalra, s azt körülülték. (Jókai Mór)
- körülülés; körülülhető; körülülő; körülült.