KÖRÖMHEGY főnév (birtokos személyragos alakban nem haszn.) (kissé választékos)
Az ember körmének éles, hegyes vége. Körömhegyig!: (átvitt értelemben is) a) a végsőkig, utolsó leheletig; b) fenékig, teljesen. Körömhegyig folytatja a harcot; körömhegyig menő küzdelem. □ A grófnő állig és körömhegyig érő fehér ruhát viselt. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, ritka) Körömhegyre áll: minden erejét megfeszíti. □ Hull oda rettentő zápora a nyílnak,
Ember legyen ott, ki áll ma körömhegyre! (Arany János)