KÖRÖMFALADÉK főnév -ot, -a (tájszó, régies)
Olyan finomabb ennivaló, amelyet kézből, az ujjak közé fogva esznek, fogyasztanak. □ S e szóra megtelik az asztal csemegével És minden drága körömfaladékkal. (Jókai Mór) Élhetett volna tejjel, vajjal,
baromfiaprólékkal, körömfaladékkal
(Eötvös Károly) || a. Ételmaradék. □ Itt is, ott is elmaradt egy kis vakarcs, egy kis körömfaladék, felszeletelt sonkák konca. (Jókai Mór) Meg is kapom én ezért a fizetést jó szóban, körömfaladékban, meleg kézszorításban
(Eötvös Károly)