Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KŐKEMÉNY melléknév
  • 1. (gyak. túlzó) <Rendsz. a tárgy, anyag szokásos állapotával szemben:> olyan kemény, mint a kő; rendkívüli

    módon, nagyon kemény. Nem járta az eke a kőkemény földet. || a. (átvitt értelemben) Ilyennek látszó. □ Arca kőkeményre változott, s szívében nem dobbant emberi érzelem. (Péterfy Jenő)
  • 2. (átvitt értelemben, ritka) Rendkívül szilárd, hajthatatlan, törhetetlen <lelki tulajdonság>. Kőkemény akarat.
  • kőkeménység.