KŐFAL főnév
<Épület részeként> kőből v. ehhez hasonló szilárdságú anyagból rakott fal. → Vagdalt kőfal. Szóláshasonlat(ok): áll, mint a kőfal: szilárdan, megingathatatlanul áll. □ Nem hallja senki jajjaim! | Felelnek im a kőfalak, S kérésimet kettőztetik. (Bacsányi János) Büdös kőfalak közt poloskákkal élni,
Koplalni és fázni, futni: nem okosság. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. Kőből készült kerítés. A kertet kőfal veszi körül. □ Valamikor kőfal is kerítette a szép hatholdas belsőséget. (Gárdonyi Géza) A kőfalról, amely az ódon kolostort határolta, már lekopott a vakolat. (Krúdy Gyula)