KÓVÁLYOG tárgyatlan ige ..lygok; -tam, ..lygott; -jon; -ni v. ..lygani, (
ritka,
irodalmi nyelvben) kóvályg
1. <Madár> lassan, kisebb-nagyobb körökben kering a levegőben.
Kóvályognak a varjak. Héja kóvályog a tanya táján. □ Nézd ott a sast, mely felhők közt kóvályg
(Madách Imre) Sűrű erdők
fölött
havasi keselyűk kóvályognak. (Jókai Mór) || a. (
bizalmas) <Repülő, repülőgép> határozatlan irányban, vissza-visszatérve repül, kering vmely terület felett. □ A repülő |
ezer méter magasban kóvályog. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (bizalmas) <Személy> céltalanul, tétlenül tévelyegve ide-oda járkál. □ Az öreg Jónás megtébolyodott, s mint ilyen kóválygott szanaszét a
falvakban. (Mikszáth Kálmán) Ez a falu oly furcsa földű és népű volt
Száz gyerek kóválygott az udvarokban s utcákban. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) <Hír> ismeretlen forrásból eredve majd ilyen, majd olyan alakban terjed s vissza-visszatér. Már megint bolond hírek kóvályognak. Olyanféle hír kóvályog felőle, hogy
- 3. (átvitt értelemben, bizalmas) <Vmely szó, gondolat vkinek a tudatában> homályosan, nem határozott alakban, ismételten felbukkan, megfordul. □ Sok jó gondolat kóvályog a fejében. (Mikszáth Kálmán) Szüntelenül a szekrény kóválygott az eszében. (Nagy Lajos) || a. (bizalmas) Kóvályog a feje: a) szédül. □ [A tengeren] később már a fej is kezdett kóvályogni. (Jókai Mór) b) (átvitt értelemben) úgy keringenek, kergetik egymást a gondolatai, hogy szinte szédül bele. Annyit tanultam, hogy a fejem is kóvályog. || b. (bizalmas) Kóvályog a gyomra: kavarog, émelyeg a gyomra. □ A tiszteletes asszony
lábai reumások voltak, s a gyomra
állandóan kóválygott. (Móricz Zsigmond) || c. (átvitt értelemben, ritka) Kóvályog az esze: nem ott jár az esze, ahol kellene.
- Igekötős igék: bekóvályog; elkóvályog; körülkóvályog.
- kóválygás; kóválygó.