Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KŐ főnév követ [e], köve [e] v. (-je) [e]
  • 1. Általában szilárd ásvány v. kőzet, kül. vmely kemény, törhető, de nem nyújtható, tűzben el nem égő ásványi anyag. Kőből van; (átvitt értelemben) kőből van a szíve: kőszívű; követ bányászik, fejt; (átvitt értelemben) kővé dermed, mered, merevedik v. válik: <nagyon erős benyomás, kül. rémület hatására> megbénul, megdermed, moccanni sem tud. Szóláshasonlat(ok): kemény, mint a kő: nagyon k. || a. Vmely kőzetnek, sziklának, a fémeken kívül bármely ásványnak egy darabja. → Káposztás kő; → nyers kő; (irodalmi nyelvben) bölcsek köve: az alkimisták által keresett csodaszer, amely szerintük mindent gyógyít, és a nem nemes fémeket nemesfémmé (arannyá, ezüstté) tudja változtatni; (átvitt értelemben, választékos) a botránkozás köve: (állandó) b. oka, okozója; botránykő; kőbe botlik; követ dob vki felé; követ → hengerít vki szívére; követ tör. □ Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? | Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg? (Arany János) Uti kőtörők Ugy törjetek, hogy aki követ tördel, Törhet gonosz fejet és korszakot. (Ady Endre) || b. Ilyen anyagból vmely építkezés céljára használt darab. → Szerkezeti kő; → vagdalt felületű kő; kő kövön nem marad: a) teljesen rommá válik; b) (átvitt értelemben) úgy szétszedik, hogy semmi sem marad belőle; kőből épült ház. □ Nem mondom én: a régi épületnek Dobjátok félre mindenik kövét. (Petőfi Sándor) || c. Ilyen v. ennek az anyagnak tulajdonságaival rendelkező, mesterségesen előállított anyagból készült burkolat, kövezet. A konyha köve; az utca köve. Sokat járkált a pesti köveken. □ Hideg kövön anyókák Térdelnek. (Juhász Gyula) [Parasztanyóka.] Elfárad, míg a templomba ér, … Letérdel ott a bús hideg kövön S ha van öröm, úgy néki ez öröm. (József Attila) || d. Ez az anyag mint vmely emlékmű, szobor stb. nyersanyaga. Kőbe farag vmit; kőbe → vés vkit v. vmit; kőből faragott szobor.
  • 2. Sírkő. Szép követ állíttatott elhunyt férjének. □ Mennyi nemes bajnok … Fénytelen itt szúnyad s kő se mutatja helyét! (Kisfaludy Károly)
  • 3. Drágakő. Hamis kő; követ csiszol. □ Korona volt a fejében, Sáraranyból, kővel ékes. (Arany János) Egy icipici kis vékony aranygyűrű volt az egyik ujján, s abban pici kis kék színű kövek, mint a nefelejcs szirma. (Móricz Zsigmond)
  • 4. Szerszámok és fegyverek élesítésére haszn. ásványi anyagból készült tárgy; fenőkő. Előbb kövön, aztán szíjon kell lehúzni a beretvát. □ Legérdekesebb a köszörűs | szerszáma volt, a korong: az a tűz, | amely a forgó kőből pattogott. (Szabó Lőrinc)
  • 5. (játék) <Dominóban v. más játékban> téglalapocska v. kocka.
  • 6. (nyomdászat) Lapos, széles, simára csiszolt, ásványi anyagból készült tárgy, amelyet a litográfiában sokszorosításra használnak.
  • 7. Az emberi test üregeiben, azok váladékából kicsapódott, szerves v. szervetlen sókból álló, kemény képződmény. Köve van. Kövek kínozzák. Mogyoró nagyságú követ vettek ki az epehólyagjából.
  • 8. (műszaki nyelv) A kohászati és vegyi iparban alkalmazott, szabványos v. előre meghatározott célra készült, a szokottól eltérő alakú tégla.
  • 9. (átvitt értelemben) <Erős érzelmi telítettségű beszédben haszn. állandósult szókapcsolatokban:> mennykő (3, 3a, b). Bánja a kő! Mi a kő? Tudja a kő. → Üsse kő! Üsse meg (→ megüt) a kő!
  • Szólás(ok): (nagy, nehéz) kő esett le a szívéről: nagy gondtól, nyomasztó szorongástól megszabadulva megkönnyebbült; (rosszalló) egy követ fújnak: vmely önző érdeket szolgáló, kényes v. vitatható ügyben, tervben azonos álláspontot foglalnak el, azonos felfogást vallanak; a követ is meglágyítaná: a legridegebb embert is meghatná; minden követ megmozgat: vmely cél érdekében minden eszközt, módot, összeköttetést felhasznál; az vessen (dobjon) rá követ v. az vesse rá az első követ, aki … : az ítélje el, aki … Közmondás(ok): Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel: a jó ember még a sérelmet is jótettel viszonozza.
  • Szóösszetétel(ek): 1. kőanyag; kőasztal; kőbarlang; kőbástya; kőboltozat; kőcímer; kőember; kőfaragvány; kőfedél; kőfegyver; kőfejsze; kőfigura; kőfűrész; kőgolyó; kőgyűjtemény; kőhajító; kőhalmaz; kőhasadék; kőhideg; kőhordás; kőipar; kőistálló; kőkereszt; kőlépcső; kőmedence; kőmorzsoló; kőmozsár; kőomlás; kőoroszlán; kőoszlop; kőpad; kőpárkány; kőrózsa; kősánc; kősír; kőszilánk; kőtalaj; kőtorlasz; kőtöltés; kőtömb; kőtömeg; kőtörés; kőtörmelék; kőtuskó; kőút; kővágás; kővágó; kővár; kővilág; kővirág; 2. alapkő; boltkő; borkő; borostyánkő; botránykő; burkolatkő; burkolókő; büdöskő; cseppkő; drágakő; ékkő; epekő; fenőkő; fogkő; gálickő; gránátkő; gyémántkő; habkő; határkő; homokkő; horzsakő; húgykő; járókő; káposztakő; kaszakő; kazánkő; kékkő; kénkő; keramitkő; kígyókő; kilométerkő; kockakő; kovakő; köszörűkő; kövezetkő; lazúrkő; lúgkő; macskakő; malomkő; márványkő; mennykő; mérföldkő; mészkő; műkő; oltárkő; ónkő; parafakő; parittyakő; párkánykő; pokolkő; próbakő; rajtkő; sarkkő; sarokkő; simítókő; sírkő; szalonnakő; szegélykő; szegletkő; szégyenkő; szurokkő; tajtékkő; talpkő; terméskő; tűzkő; vadkő; vállkő; vándorkő; vaskő; vesekő; vízkő; zárkő; zárókő; zsírkő.