KÖRNYÜLÁLLÁS [l-á] főnév (elavult)
Körülmény (1). □ Minden környülállás azt árulja el, hogy | mindenkor nagyobb indulat dühösködik | belőlről. (Katona József) || a. Vminek a környülállása: vminek a sajátos helyzete, állapota, állása. □ A küldöttségnek az a tagja elmondta a társaknak a dolgok igazi környülállását. (Tolnai Lajos)