KÖDALAK [d-a] főnév (irodalmi nyelvben)
Testetlen, könnyen szétfoszló, megfoghatatlan, ködszerű, rendsz. a képzelet szülte, imbolygó, lenge alak, jelenség, megjelenés. □ Ha a várt
való kép helyett ködalak szállong el előttünk,
az a színmű s előadás visszásságaiból keletkezik. (Vörösmarty Mihály) Hegy, fa, ház, ember, patak
Tűnedez föl szemeimben S oszlik el mint köd-alak. (Petőfi Sándor) || a. (ritka) Ködbe burkolt, sejtelmesnek feltűnő, emberi alak. □ A lovas ködalakok sora előtt
egy lovag léptet. (Jókai Mór)