Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (választékos) Kóbor, bolyongó. Kósza gyermek, népség; kósza élet. □ Nem vette tréfára Toldi György a dolgot, | Elszéledt kutyáit visszakürtöltette, Kósza népe is mind összegyült megette. (Arany János) Álom-leány volt Nyugatról várt sokáig valakit Dalos, törékeny, halk fiú legyen, Asszonyos, kósza, könnyes trubadur. (Ady Endre) A szeri pusztán kósza eb ugat. (Juhász Gyula) || a. Kósza lélek: a) (átvitt értelemben, választékos) bolyongó, kóbor természetű személy; b) (népies) hazajáró lélek, kísértet. □ Poshadt mocsár lent, fent fehér mezében, Mint kósza lélek, egy-egy nyir mered. (Madách Imre) Ég s föld között száll lelkem, kósza lélek. (Reviczky Gyula) || b. Kósza hír: bizonytalan hitelű, megbízhatatlan forrásból eredő, ismételten felbukkanó, gyak. nem jó hír. □ De a kétértelmű halálnak A kósza hír is kötve hitt. (Arany János) || c. (irodalmi nyelvben) Vissza-visszatérő. □ Ők mind a régiek még, De ifjúságom már csak kósza emlék. (Juhász Gyula) || d. (irodalmi nyelvben) Meg-megújuló, más-más oldalról fúvó <szél>. Kósza szellő, szellet. □ Hab zilálja rezgő árnyát, Haja fürtét kósza szellet. (Arany János) S a kósza szél szívébe hinti szét Kaszálók szénájának parfümét. (Juhász Gyula)
2. (irodalmi nyelvben) Magányos, egyedül járó, vhova tévedt. □ Egy kuszált fürtöt rendezett , vagy egy kósza pelyhet törölt le fejéről. (Vas Gereben)