KORREPETÍTOR [ë-ë] főnév -t, -ok, -a v. -ja (
régies írva: correpetitor is)
- 1. (iskolai, elavulóban) Házitanító. □ Minden gazdagabb fiú két-három correpetitort kapott a csekély fizetésű bennlakó tanárok közül. (Tolnai Lajos)
- 2. (zene) <Operánál és rádiónál> az a zenész, aki az énekkar és a magánénekesek betanításában segédkezik, velük gyakorol, a zenekari kíséretet zongorajátékkal helyettesíti.
- korrepetítori; korrepetítorkodik.