Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KOROM főnév kormot, korma
  • 1. Tökéletlen égéskor keletkező fekete v. feketésbarna, porszerű, tapadós anyag, amely a füsttel együtt távozik, majd lerakódik. Korom lep be vmit: korom rakódik le vmire; korom száll a levegőben; → szállja a korom; megtisztítja a koromtól a kéményt. Szóláshasonlat(ok): fekete, mint a korom: a legsötétebb f. (színű). □ Estefelé szél kerekedett, Kifújta a kormot, pörnyét a várból. (Gárdonyi Géza) A város peremén, ahol élek, … puha | szárnyakon száll a korom. (József Attila) Pucold meg a lámpaüveget, csupa korom. (Nagy Lajos) || a. (műszaki nyelv) Szénben gazdag anyagnak csökkentett levegővel való égetése révén nyert ilyen anyag, amely kül. fekete festékek készítésére haszn.
  • 2. jelzői használat(ban) (ritka) Koromfekete (I). □ Korom éjszaka lett, mire felébredtek. (Mikszáth Kálmán)
  • Szólás(ok): ld. kémény.
  • Szóösszetétel(ek): koromfesték; koromfolt; koromfüst; koromkép; koromlerakódás; korommentes; korompor; koromrajz; koromszínű.