Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <ember>, aki csak a léha mulatozásnak, kocsmázásnak él; lump. Korhely alak, cimborák. □ Az ős kaján Korhely Apolló, gúnyos arcú. Palástja csusszan, lova vár. (Ady Endre) [A] korhely, ázsiai urak konyaktól kicsattanó gutaütéses arcára nézett. (Babits Mihály) || a. Ilyen emberre jellemző, vele kapcs. Korhely élet, életmód.
2. (tájszó) Dologkerülő, naplopó, semmirekellő <ember>. □ Az én drágalátos úrfim föladott, mint korhely csavargót , aki már sehol helyet nem kap. (Petőfi Sándor)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Korhely férfi. Korhelyek közé keveredett. □ Egy iszákos öreg piktort elcsapnak az állásából, s a vén korhely végképpen elzüllik. (Ambrus Zoltán) Pár korhely jött, bús arcú, halvány, | már véget ért a vad tivornya. (Kosztolányi Dezső)