KORÁNTSEM határozószó, (ritka, régies) koránsem (kissé választékos)
Egyáltalában nem, éppen nem, csöppet sem. Még korántsem értünk célhoz. Korántsem éri utol a jobbakat. Erre korántsem gondoltam! Ez a regény korántsem olyan művészi, mint régebbi művei. □ A nyelvnek pergése korántsem dobogása még a szívemnek, és ekkép a magyarul beszélő
korántsem magyar még. (Széchenyi István) Kukorica Jancsi elfutott előle, De koránsem azért, mintha talán félne. (Petőfi Sándor) Azt hiszi, hogy lapom tán mindennap megjelenik? Korántsem. (Krúdy Gyula)