Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Hosszas használat következtében megrongálódott, elnyűtt <használati tárgy>. Kopott kilincs, szerszám. □ [A szegény asszony könyve.] Régi, jó, de kopott jószág, Melyet még csak a barátság S egy pár ernyedt szál tart össze. (Vörösmarty Mihály) Egy ódon belvárosi házba lépett, melynek kopott ajtóin az elmúlt század kísértett. (Kosztolányi Dezső) A száműzött kopott szőnyegen guggolva török és francia könyveket lapoz. (Babits Mihály) || a. Dörzsölődés, súrlódás v. hosszas használat következtében megviselt, elnyűtt, színehagyott, fakult <ruhanemű>. Kopott felöltő, kabát, kalap. Kopott, rojtos nadrágban jár. □ Az én apám kopott kabátú, De nekem új ruhát veszen. (Ady Endre) || b. Olyan <személy>, aki ilyen ruhában van. Nagyon kopott volt szegény. □ Összeillünk párosan mi: Kopott ember, kopott liget. (Arany János) Öregek voltak mind a ketten, özvegyek és kopottak. (Nagy Lajos)
2. Olyan, ami szegényes, elnyűtt hatást kelt. □ Ó mit csinálhat most az esti csendben Az ódon, bánatos, kopott szoba (Juhász Gyula) A szürke, kopott környezetben rikított a ruhájának élénk színe. (Nagy Lajos)
3. (átvitt értelemben) Olyan <hang>, amely idővel csengését elvesztette. □ Hangja örökösen rekedt, csak kétféle változatot ismer: vagy erős kiabálást, vagy kopott dörmögést. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben) Olyan <állat>, amely szőrét, tollát elhullatta. □ Egy tépett farkú kis kakas kopottan és árván álldogált a küszöb előtt. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Olyan <kert>, amelynek fái lombjukat elhullatták. □ Közel kopott kert, únt lomok. (Tóth Árpád)
5. (átvitt értelemben) Vagyonos állapotból szegény sorsra jutott <személy>; elszegényedett. □ Három vármegyének minden kopott ura nálam keresi az új posztót, mellyel a régi mentét foldozza. (Vas Gereben) Kopott urak vacsorájukat viszik papirosban. (Babits Mihály)
6. (átvitt értelemben, választékos) Unalomig ismételt, egészen elcsépelt, semmi meglepőt nem tartalmazó <élc v. egyéb szellemi megnyilatkozás>. Kopott frázis. □ Oly régi már s kopott az adoma.. (Arany János) Hát te mit kerestél | ezen a földön, mily kopott regéket ? (Kosztolányi Dezső)