Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KONDUL tárgyatlan ige -t, -jon (csak 3. személyben) (hangutánzó)
  • 1. <Harang v. más hasonló eszköz> vmely ütéstől mély zengő hangot ad, ilyen hangon megszólal. Kondul a harang, ha kötelét meghúzzák, vagy ütőjét pereméhez ütik. Kondul a kolomp, ha megrázzák. □ Kondult egyet a városháza öreg harangja. (Tömörkény István) || a. <Harang> ilyen módon jelt ad vmire. □ Oly csöndes volt még, lehetett hallani a szomszéd apácák | klastromából hogy kondul imára a kis harang. (Babits Mihály) || b. <Harangszó v. hozzá hasonló hang> hallhatóvá válik. □ Zendűl, kondul szent harangszó. (Arany János) Csillog a hősi szó, De tompán is kondul s ijesztőn, Mint megütött vas a múzeumban. (Tóth Árpád)
  • 2. (tájszó) <Dinnye> megkopogtatva az érettség foka szerint többé-kevésbé mély, tompa hangot ad. □ A dinnye az csak, mely úgy jó, ha kondul. (Arany János)
  • Igekötős igék: megkondul.
  • kondulás; konduló.