KONDÁS főnév -t, -ok, -a (
tájszó)
A kondát őrző pásztor; kanász.
Számadó kondás; a kondás tülke; a szövetkezet kondása. A kondás reggelenként kihajtja és esténként hazatereli a kondát. Szóláshasonlat(ok):
válogat, mint kondás a → pergőben. □ Le akartam csak kenyerezni a nótáros [= nótárius] urat, hogy
majd beszerezzen Bakternek vagy kondásnak falujába. (Petőfi Sándor) Mint fekete bundás, Begyűrt süvegű öreg kondás, Hallgatva ballag a lemondás. (Tóth Árpád) Szegényebb volt
az egész falunál, a kondásnál szegényebb. (Móricz Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): kondásbocskor; kondásbojtár; kondásbot; kondásélet; kondáskürt; kondástülök.
- kondáskodik.