Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KONCOL tárgyas ige -t, -jon
  • 1. (irodalmi nyelvben, régies) <Személyt, (ritk.) állatot v. húst> darabokra vagdal. □ Koncoltam emberét, Döntöttem falait, megvettem várait Ellenségnek. (Faludi Ferenc) Metéljük őt [= Caesart] istenek toráúl, Ne koncoljuk, mint ebnek szánt dögöt. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás)
  • 2. (tájszó) Munka közben úgy hajt (I. 2) vkit, hogy annak se nappala, se éjjele. Az én fiamat ne koncolja senki!
  • Igekötős igék: felkoncol.
  • koncolás; koncoló; koncolt.