KÓLINT tárgyas ige -ott, -son; -ani
<Csak ebben az állandósult szókapcsolatban:>
fejbe v.
főbe kólint: ütő eszközt, rendsz. botot meglendítve fejbe üt vkit, vmit.
Doronggal fejbe kólint vkit; (
átvitt értelemben)
valósággal fejbe kólintotta vmi: nagyon meglepte, megdöbbentette vmi, kül. vmely hír. □ Én pedig ott maradtam ülve az ágy szélén, mint akit főbe kólintottak. (Krúdy Gyula)
- kólintás; kólintó; kólintott.