Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <irodalmi v. egyéb művészi alkotásban ábrázolt cselekvés, helyzet, jellem>, amely furcsaságával, belső ellentmondásával nevetést akar kelteni. Komikus beszéd, hanghordozás, mozdulat, nézés, viselkedés; komikus helyzet, tényállás; komikus alak, figura, jellem; komikusan énekel, gesztikulál, táncol. □ Együgyű bohóc, a kómikus alakok leggroteszkebb fajából. (Ambrus Zoltán) || a. Nevettető, nevetséges, mulatságos. Komikus eset, história; komikus öltözet, viselet. □ A tábornagy igen kényelmetlenül kezdé magát érezni e visszás, komikus helyzetben. (Mikszáth Kálmán)
2. Komikumra épülő <irodalmi v. más művészi alkotás, ill. emberábrázolás>. Komikus ábrázolás; komikus elbeszélés; komikus eposz ←; komikus regény. || a. Színházban ilyen szerepkört betöltő <színész>. □ Olyan savanyú arcú fiú volt, mint a nagy kómikus színészek. (Gelléri Andor Endre)
II. főnév -t, -ok, -a (film, színház) Komikus színész. Drámai színész szeretett volna lenni, s jó komikus lett belőle. □ A színház környékén karonfogva sétálgatott a kövér komikussal. (Krúdy Gyula) Nincs szomorúbb, mint egy rossz komikus. (Juhász Gyula)