Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KIVESZ [2] * [e] tárgyatlan ige, (ritka) kiveszik, (népies, régies, kissé választékos) kivész
  • 1. <Vmely élőlény fajtája, típusa> az élőlények világából végleg kihal, kipusztul. Lassan kivesz ez a növény. Az az állatfajta már rég kiveszett. □ Könnyü bánni külső elleninkkel, Ha kivesznek e belső bitangok. (Petőfi Sándor) Almák még most is teremnek, A sárkányok rég kivesztek. (Madách Imre) || a. <Élőlény egy bizonyos helyen, területen az életfeltételek kedvezőtlen volta miatt> megszűnik szaporodni és élni. Kiveszik a lucerna a szikes talajban. □ De nem foly a vére, mert nincs ollyan bőven; Száz nadály, száz köppöly sem szína belőle; Mind éhen veszett ki bolhája, t … je. (Arany János) || b. Kiveszik a magja, az ivadéka vminek v. vkinek: nem marad utódja. □ Az elszegényedő gazdag embernek az ivadéka is ki szokott veszni. (Jókai Mór) Hogy vesszen ki a magja valamennyinek! (Mikszáth Kálmán) || c. (régies) <Nemzetség> nem folytatódik, nem szaporodik tovább; kipusztul. □ Talán még a nemzetségünk is kiveszett? (Mikszáth Kálmán)
  • 2. (ritka) <Személy> meghal. Magostul kivesz: úgy hal meg, hogy utódja sem marad. □ Vesszen ki magostul vele gyilkos férjed! (Arany János) Szeretők és cimborák hulltak, Vesztek mellőlem sorba ki. (Ady Endre)
  • 3. (átvitt értelemben, régies) <Állapot, jelenség, tevékenység> fokozatosan gyengülve teljesen megszűnik, abbamarad. Ez a mesterség már kiveszett. □ Élted, – S honni csekély híred, ha hatalmam akarja, kivesznek. (Vörösmarty Mihály) Nyugszik esti szürkület fátylában A halk táj, s a berki dal kivesz. (Petőfi Sándor) Egy szép, finom kultúra veszett ki az idővel … (Kaffka Margit) || a. (átvitt értelemben, ritka) Megszűnik; vége van. □ Éj van-e vagy szemem világa veszett ki? (Petőfi Sándor)
  • kiveszett; kiveszhetetlen.