Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
KIVERT melléknév -en [e]
Általában olyan, akit, amit kivertek.
1. Olyan <eszköz, tárgy>, amelyet ütögetéssel kivertek helyéről. Kivert ék, szeg. || a. Olyan <testrész>, amelyet verekedés, harc, üt(legel)és közben kiütöttek. Kivert fog, szem.
2. Vhonnan (veréssel) kiűzött, kikergetett <állat>. Kivert kutya ←. □ Elvadulsz, elzüllöl az apai háztól, Mint amely kivert kan elzüllik a nyájtól. (Arany János) Szél bujkál, mint bús kivert eb. (Tóth Árpád)
3. (rosszalló) Olyan <csapat>, amelyet fegyveres erő arra kényszerített, hogy elhagyja addigi helyét; kiűzött. A várból kivert ellenség; az országból kivert martalócok.
4. (régies, irodalmi nyelvben) Olyan <pénz>, amelyet fémből vertek. □ Rakva voltak egész pincék, kádak, vedrek kivert pénzzel. (Jókai Mór) Már százhuszonegy millió korona kivert aranyunk van. (Mikszáth Kálmán)
5. Vmivel, rendsz. fémből készült dísszel, verettel díszített. Kivert kapu. □ Ott állt három gyönyörű kis paripa. Arannyal kivert drága keleti szerszám rajtok. (Gárdonyi Géza)