Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy, csoport>, aki, amely erősen érdeklődik vki, vmi iránt; nagyon szeretne vmit megtudni, vkit, vmit meglátni, megismerni. Kíváncsi vkire, vmire. Kíváncsi tömeg gyűlt össze. Kíváncsi vagyok, sikerül-e neki. □ Jól van! te se légy most kíváncsi nevemre (Arany János) Hátrább szorítják a szájtátó, kíváncsi tömeget. (Mikszáth Kálmán) Azt hittem, hogy az uramra is kíváncsi lesz (Krúdy Gyula)
2. Ilyen személyre jellemző, tőle származó, hozzá tartozó, vele kapcs. Kíváncsi szemmel néz; kíváncsi tekintet, természet; kíváncsian néz, vár vkit, vmit. Kíváncsian fordul a hang irányába. □ Döbrögi a hintóra felugrik, És kíváncsi szemét düllyesztve mereszti utánnok, | Hogy fogják már el Matyit. (Fazekas Mihály) Mikor az asszony elment előttük, a diák mint ifjú ember kíváncsian nézte meg. (Móricz Zsigmond)
3. (kissé rosszalló) Olyan <személy>, aki rá nem tartozó, kül. másokkal kapcs. bizalmas dolgok iránt illetéktelenül érdeklődik. Úgy fülel, mint egy kíváncsi vénasszony. Nem akarja, hogy a kíváncsi szomszédok megtudják. Ne légy már olyan kíváncsi!
II. főnév -t, -ak, -ja Kíváncsi személy. Nézd azt a kis kíváncsit!