Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (elavulóban) Az az alkalmazott, akinek feladata ló v. más igásállat hajtása és ápolása, s aki rendsz. a rakomány fel- és lerakását is végzi, v. abban segédkezik; hajtó (II. 1b). Józan, ügyes kocsis; → parádés kocsis; a kocsis megeteti, megcsutakolja a lovakat. A kocsis felrakta a zsákokat a szekérre. Szóláshasonlat(ok): káromkodik, mint egy kocsis: durván k. □ Kocsis helye kocsin a bak. (Arany János) Nagy bajszú ember a kocsis, még libériája is van, bár kopott és foltos. (Nagy Lajos) || a. Az, aki rendsz. a kocsin, szekéren ülve, a befogott lovat v. igavonó állatot hajtja. Most én hajtok, én leszek a kocsis.
3. jelzői használat(ban) Ilyen foglalkozású <személy>. Van neki egy kocsis ismerőse. || a. jelzői használat(ban) (rosszalló) Ilyen személyre jellemző. Kocsis káromkodás; kocsis modor, tempó; kocsis módon v. módra viselkedik.
II. melléknév (csak jelzővel)
1. Vmilyen kocsival ellátott, felszerelt <gép, jármű>. Nehéz kocsis írógép.
2. Bizonyos számú kocsiból álló <vonat>. Ötvenöt kocsis szerelvény.
Szólás(ok): én is voltam valaha szép asszonynak kocsisa: én is éltem valamikor vidám, szép időket; nekem is voltak valaha sikereim a nőknél; (tréfás) megitta a kocsis a háj árát: kenetlen a kocsi, csikorog a kereke.