Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÓFIC főnév -ot, -a
  • 1. (tréfás, rosszalló) Haszontalan, hitvány, semmiházi ember. □ Nem virítok számotokra, Árva finnyás kóficok! | Kiknek gyönge, kényes, romlott Gyomra mingyárt háborog. (Petőfi Sándor) Ha nem tágultok innen, Tepertővé sütlek össze a fáklyámmal, kóficok! (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
  • 2. (ritka, rosszalló, gúnyos) Haszontalanság, semmiség, dibdáb dolog, zagyvalék. □ Szinét se láttam hónak, szánnak: A tele is kófic ennek a taljánnak! (Arany János)
  • 3. (népies, régies) Vízben főtt pépes kása.
  • 4. (rosszalló, gúnyos) Hamarjában kotyvasztott, rossz ízű leves. □ "Hát aztán csizmástól menjek bele ebbe a … kóficba, vagy úgy leffeljem [= lefetyeljem] fel a nyelvemmel, mint a kutya?" (Jókai Mór)
  • kóficság.