KÍVÜLE határozószó [e] (személyragos) -m, -d, kívülünk, -tek, [ë], kívülük v. (
régies) kívülök Nyomósítva: őkívüle, őkívülük (kissé
régies)
- 1. A személyraggal megjelölt v. az ismert, említett személyen, csoporton kívül. □ Arra, ami kívüle esett, sohase gondolt. (Ambrus Zoltán)
- 2. A személyraggal megjelölt v. az ismert, említett személyt, csoportot nem számítva; rajta kívül (II. 5). □ A masinisztáné nagyon rosszul van,
kívülem egy lélek sincs mellette. (Ambrus Zoltán) Mindig sejtette, hogy vannak percei és érzései, amiket kívüle senki el nem ért. (Kaffka Margit)