Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki vkit, vmit kitol vhonnan vhová, vhol. A gyermekét az utcára kitoló anya. A kézikocsit az udvarból kitoló munkás.
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Olyan <személy>, aki vmely időpontot későbbre tesz. Vizsgáját az őszre kitoló egyetemi hallgató.
3. (argóban) Olyan <személy>, aki bosszantó módon túljár vkinek az eszén, ill. kellemetlenséget okoz neki. A diákokkal kitoló suhanc.
4. (népies, régies) Kitoló kása: a) kásából hús nélkül készített zsírtalan étel, amellyel népies szokás szerint a megunt vendégnek v. elbocsátandó cselédnek tudtára adták, hogy elmehet. Kitoló kását főz; (átvitt értelemben) megkapja v. megfőzik neki a kitoló kását: tudtára adják, hogy nem szívesen látott vendég, v. hogy nem akarják tovább tartani. □ Van olyan, amiből nem akarna enni? Igen, a kitoló kásából! (Vas Gereben); b) a lakodalmi vacsora utolsó fogásaként felszolgált kása; c) búcsúzó vendégnek felszolgált ludaskása.
5. (konyhaművészet) Kitoló fánk: fánkféle tészta, amelyet a hozzávaló hasítékos csőből kitolva zsírban megsütnek. □ Gazdag vendégséget csapott, volt ott a világon minden, csak tán kitoló fánk nem. (Mikszáth Kálmán)