Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. tárgyatlan Kiül vhova: vmely kívül levő helyre megy, és ott leül. Kiül a kapuba, a ház végében a padra; kiül a Margitszigetre, a sétatérre. □ Kiülök a dombtetőre, Innen nézek szerteszét. (Petőfi Sándor) Ha holdas volt az est, ki kellett ülnöm vele a kertbe. (Gárdonyi Géza) Bundás másnap reggel is kiült az árok partjára. (Nagy Lajos)
2. tárgyas <Ruhát> üléssel fényesre koptat. Kiüli a nadrágot, a szoknyát.
3. tárgyas (ritka) <Bizonyos időt> végig ülve tölt. Kiülöm azt a pár órát, addig nem megyek el. □ A dobos gém csak májusban rakja meg fészkét, mégis kiüli rajta a teljes hónapot. (Bársony István)
4. tárgyas (régies) <Személy vmely büntetést, büntetésül szabott időt> végig fogságban tölt. □ Vajon mi érdeke lehet Pajtayné asszonynak abban, hogy Garanvölgyi Aladár úr mindvégig kiülje a büntetését? (Jókai Mór)
5. (bizalmas) Kiüli magát: ülve kipiheni magát, ill. sokat ül.
6. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) <Szem> előreáll, kidülled. Szeme kiül üregéből. □ Egy koravén férfi lépett elő ; szemei merően kiülnek, és sokat elvesztettek fényükből. (Jókai Mór)
7. tárgyatlan (átvitt értelemben) Vhova v. vkin, vmin kiül: <vmely érzés, lelki élmény vkinek arcán v. arcának vmely részén> láthatóvá válik, feltűnik. Arcára kiül a szenvedés. □ Kiűlt Ráncokba szedett homlokára a düh. (Petőfi Sándor) Soha nem láttam oly szomorú arcot, mint [édesapámé] volt, ha magában maradt Ilyenkor kiült rajta az élet minden csalódása. (Móricz Zsigmond)
8. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmire kiül: <csillag> vhol feltűnik. □ Kiült a sok fényes csillag az ég boltozatjára. (Vas Gereben) Pihen most az ég is, a nyugodt Marosra | kiülnek a csillagok. (József Attila)