KIVÉTEL [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Általában a kivesz [1] (főként 13, 56, 810) igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vkit, vmit kivesznek vmiből, vhonnan. Az alkatrész kivétele a gépből; a csecsemő kivétele a gyermekkocsiból; a tészta kivétele a sütőből; a mandulák kivétele; a pénz kivétele a bankból; a gyermek kivétele az iskolából; a szabadság kivétele. □ A keresztlevél kivételéért egy pengő forint jár. (Mikszáth Kálmán)
- 2. Vmely (általános) szabálytól való eltérés, a vele való ellenkezés, ellentét. E szabály alól nincs kivétel. A legtöbb szabály alól lehet kivétel. (szójárás) (A) kivétel erősíti a szabályt. □ Régi maxima [= irányelv] a nyelvtanban: nincs szabály kivétel nélkül. (Arany János) A latin nyelvtanban az összes kivételeket megtanulta, s úgy tudta, mint a vízfolyás. (Móricz Zsigmond) A bíróságok tárgyalásai a törvény által meghatározott kivételektől eltekintve nyilvánosak. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. Kivételes, a többitől eltérő bánásmódban való részesítés. Kivételnek nincs helye; kivételt tesz vkivel: kivételez(ik). □ Sörösékért a világ járása nem tett kivételt. (Vas Gereben) Főnököm a kedvemért kivételeket tesz. (Tolnai Lajos)
- 3. Az, aki, ami nem tartozik a többiek közé, aki, ami külön elbírálásban részesül. Dicséretes kivétel; vki, vmi kivételével: rajta v. azon kívül minden(ki) más; kevés kivétellel; → tisztelet a kivételnek. Ebben a dologban v. esetben nem ismerek kivételt. Mindenki ott volt kivétel nélkül. □ Ami fönnmaradt [a dalokból], az már, alig némely kivétellel, iskolázott emberek műve. (Arany János)
- 4. (ritka) Kiváltság, előjog. □ Nemcsak a Nyilasok kivétele volt, hogy a Tiszába szoktak halni
Pál bátyánk, az is abba halt. (Móricz Zsigmond)
- 5. (tájszó, régies) Kivetnivaló. Mi kivételt találsz benne?
- kivételi.