Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KITOLÓ
KITÖLT
KITÖM
KITÖR
KITÖRÉS
KITUD
KITŰNŐ
KITÜNTETÉS
KITŰZ
KIÚJUL
KIÚT
KIÜL
KIÜLDÖZ
KIÜRÍT
KIÜT
KIÜTKÖZIK
KIŰZ
KIVÁG
KIVÁGAT [1]
KIVAGDAL

KITÖRÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] Általában a kitör, ill. kitörik igével kifejezett történés, ill. cselekvés.
  • 1. Az a cselekvés, hogy vmit kitörnek (I. 1–2). Az ablak kitörése; a fa, a karó kitörése. || a. Az a tény, hogy vmi kitörik (1–2). A kar, a kéz, a láb, a nyak kitörése. || b. (katonaság) Szorongatott, elzárt helyzetből harccal való erőszakos kijutás. A szakasz sikeres kitörést hajtott végre. || c. (sport) Hirtelen előnyomulás, előretörés, ill. gyors támadásba való lendülés. A játékos, a versenyző, a vívó kitörése.
  • 2. (átvitt értelemben) Általában az a történés, jelenség, hogy vmi kitör (II. 5). A vihar, a zivatar kitörése. □ Álmos levegő nehezedett mindenre, mint nyári zivatarok kitörése előtt. (Kosztolányi Dezső) || a. Az a természeti jelenség, amikor a tűzhányó hirtelen működni kezd; gőzök, kövek, hamu és láva kilövellése, előtörése a tűzhányó kráteréből. Vulkáni kitörés v. a vulkán kitörése; a Vezúv kitörése. || b. (átvitt értelemben) □ Ez a forradalom hirtelen volt s mégis régen izzó lávák kitörése, mint minden forradalom. (Babits Mihály)
  • 3. (átvitt értelemben) Vmely nagy arányú társadalmi jelenség, történés hirtelen, nagy erejű kezdeti megnyilvánulása, kirobbanása. A forradalom kitörése; a háború, a lázadás, a zendülés kitörése. □ A világháború kitörését megelőző hetekben kis francia tengeri fürdőn nyaraltam. (Kuncz Aladár) Azt bizonyította be a diplomata, hogy húsz éven keresztül ő akadályozta meg a háború kitörését. (Móra Ferenc)
  • 4. (átvitt értelemben) Erős érzelem, indulat hirtelen megnyilvánulása, kirobbanása. Érzelmi kitörés; a harag, a tapsvihar kitörése. □ Egy patetikus kitörésekkel tele jelenetet várnánk, mint mikor Hamlet kerül szembe anyjával. (Péterfy Jenő) A konyhában dobálta az edényeket, csörömpölt. Olykor szüksége volt ilyen érzelmi kitörésekre. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Az ezt kísérő szenvedélyes, indulatos szavak, mozdulatok. Szenvedélyes, haragos kitörés. □ A sápadt asszony arcán, mint két nyíló rózsa égett az indulatos kitörés után a felgyúlt szenvedély. (Jókai Mór)
  • Szóösszetétel(ek): dühkitörés.
  • kitörési.