KIRÁNT [2]  tárgyas ige
(
konyhaművészet) <Főleg húst> lisztben, tojássárgájában, morzsában megforgatva kisüt. 
Ebédre kirántja a disznókarajt. □ Örömöd lesz benne, mer az olyan falat, mint a friss csibe tavasszal, kirántva pirosra. (Móricz Zsigmond)
- kirántás; kirántat; kirántható; kirántó; kirántott.