Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
KIVÁLTSÁGOS [cs v. tárgyas] melléknév, (-an,) -abb
1. Olyan, akinek, aminek kiváltsága(i) van(nak); kiváltságokkal felruházott. Kiváltságos főnemesek, főurak, rend, társadalmi osztályok. || a. Vkinek v. vmely csoportnak, kül. társadalmi osztálynak a kiváltságaival (1) kapcs., ezekből következő. A feudális elnyomók biztosítani akarták vezető szerepüket, kiváltságos helyzetüket.
2. Olyan <személy>, aki a társadalmi érintkezésben a szokásosnál nagyobb megbecsülést, több tiszteletet élvez. □ Mint kálvinisták, féltek a katolikus papoktól. Beléjük nevelt érzés volt ez, úgy tudták, hogy a katolikus pap kiváltságosabb személy, mint a református. (Móricz Zsigmond)
3. (választékos) Olyan <dolog>, ami másokkal szemben kedvező megkülönböztetést, előnyt jelent vki, vmi számára. Kiváltságos állapot, körülmények. Kiváltságos helyzetet követel magának. □ Ám írjanak a nők, de ne kívánjanak kiváltságos állást szemben a kritikával. (Arany János) || a. (jogtudomány) Kiváltságos végrendelet: veszélyes helyzetben saját kézzel írt v., amely tanúk aláírása nélkül is ill. ha az örökhagyó nem sajátkezűleg írta a végrendeletet, csupán két tanú aláírásával érvényes.
4. (régies, irodalmi nyelvben) Sajátos, sajátságos, különleges. □ Ez országban az adomány szónak kiváltságos értelme volt. (Vas Gereben) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Megkülönböztetett (2). □ Megmondta a szemébe, hogy önzésből volt hozzá ily kiváltságos bizalommal. (Jókai Mór)