KIŰZ tárgyas ige (
választékos)
Kiűz vhonnan: vkit, ritk. vmit vhonnan, vmely területről való menekülésre, távozásra kényszerít.
Kiűzték a törököt az országból. Dantét kiűzték Firenzéből. Az első emberpárt a biblia szerint, a bűnbeesés után az angyal kiűzte a paradicsomból. Kiűzték a vadakat a sűrűségből. □ II. József a tömérdek szerzetest, apácát mind
kiűzte kolostoraikból. (Jókai Mór) || a. (
vallásügy)
Kiűz vkit, vmit vkiből: <vallásos felfogás szerint> gonosztól, ördögtől, rossz szellemtől megszabadít vkit.
Kiűzte belőle az ördögöt.
- Szóösszetétel(ek): számkiűz.
- kiűzés; kiűzet; kiűzhető; kiűző; kiűzött.