KITÉRÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a kitér igével kifejezett cselekvés, mozgás, magatartás; az a tény, hogy vki, vmi kitér (vki, vmi elől).
- 1. Menet, haladás közben vmely irányból, útvonalról való eltérés, más irányba kerülés, haladás vmely okból. Vki, vmi elől, vkinek, vminek az útjából való kitérés; garázda, részeg ember elől való kitérés; a hajók kitérésének szabályai. Kitérés közben felborult a szekér. || a. (vasútügy) Kitérőhely. || b. (fizika) Nyugalmi helyzetéből való elmozdulás. Az inga, a mágnestű, a műszer mutatójának kitérése.
- 2. Vmi elől való kitérés: vmely feladatnak, teendőnek elhárítása; vminek vállalása, végzése alól való kibújás. Kitérés vmely harc elől: a) (katonaság) olyan hadműveleti mozdulat, amely elodázza a harcot; b) (átvitt értelemben) vmely (társadalmi, eszmei) harcnak megalkuvással, engedékenységgel való elkerülése; kitérés vmely kérdés elől: egyenes, határozott felelet helyett a beszédnek más tárgyra terelése; kitérés a vita elől. □ Az ifjú tiszt habozni látszott feleletében. Semmi kitérés! riadt rá az ezredes. Egyenes válasz. (Jókai Mór)
- 3. (átvitt értelemben) <Beszédben, írásban> a tárgytól, a gondolatmenettől való (rövidebb) eltérés, elkanyarodás. A jellemzésre való bővebb kitérés; kitérésekbe bocsátkozik. Egy kis kitérést kellene tennem, hogy ezt megvilágítsam. || a. Ennek eredménye: <vmely beszédben, szövegben> az eredeti tárgytól eltérő, más tárgyról szóló rövid, mellesleg közbeszőtt rész, fejtegetés. A regény kitérései. □ Ez utóbbi állítás körül forog az egész munka, habár igen sok, de minden esetre tanulságos kitérésekkel. (Vörösmarty Mihály)
- 4. (átvitt értelemben, vallásügy) Vmely vallásfelekezet kötelékéből való kilépés, más vallásra való áttérés.
- 5. (zene) Vmely hangnemből más hangnembe való ideiglenes átmenet.
- kitéréses; kitérési; kitérésű.