Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Ruhaféle v. más, szakadó anyagból készült használati tárgy, cikk> szakadás következtében lyukas lesz. Kiszakad a bőrönd, a kabát könyöke, a kosár feneke, a papiros zacskó. □ Szitája nincs, ami volt, régen kiszakadt. (Nagy Lajos)
2. <Vmibe erősített v. odanőtt, onnan kinőtt tárgy talajából, eredeti helyéről> erős szakítás következtében teljesen, tövestül kijön. A mélységbe zuhant autóból kiszakadt a motor. □ Ha megkapaszkodom valamely cserjében, kiszakad a földből tövestül. (Mikszáth Kálmán)
3. <Csak néhány szókapcsolatban.> (túlzó) Majd kiszakad: <testrész> úgy meg van erőltetve, hogy (szinte) fáj. Majd kiszakad a karja a mosástól. A kiabálástól majd kiszakadt a torka. Majd kiszakad a melle a köhögéstől. Majd kiszakadt a tüdeje, úgy rohant. □ Száz méh egy tatárra! | Ordít a hős, hogy majd kiszakad a torka. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, túlzó) Majd kiszakad a lelke, párája v. mintha a lelke szakadna ki: teljes erejéből; úgy, hogy szinte a lelkét is kileheli. □ Török Bálint feje lecsüggedt. Sóhajtott, mintha a lelke szakadt volna ki. (Gárdonyi Géza) || b. (ritka, túlzó) <Belső testrész hiányérzet miatt> hevesen fáj. Majd kiszakadt a szíve utána. □ Kiszakad a bélem a szomjúság miatt. (Petőfi Sándor) Végem van, meghalok, a gyomrom kiszakad! (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben) <Ember vhonnan, kül. vmely megszokott környezetből, közösségből, csoportból> eltávozva messzire kerül. Kiszakad hazájából; kiszakad családja köréből. □ Ebben a levélben érzései olyan elevenen szólaltak meg, mintha tegnap szakadtam volna ki karjaiból. (Kuncz Aladár) Valamikor mindenki a faluból szakadt ki. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) <Állat a nyájból, csordából> elkerül, távolra kerül. Kiszakadt a koca a csürhéből. || b. (átvitt értelemben) Kiszakad vmiből: megváltozva megszűnik a kapcsolata vmivel, s nem tartozik oda, abba az egységbe, rendszerbe, ahova addig tartozott. A népi demokráciák kiszakadtak az imperializmus világrendszeréből.
5. (átvitt értelemben, ritka) <Emberi mondanivaló, érzelemnyilvánítás> nagy nehezen v. fájdalmasan előtör, kifakad vkiből. Kiszakad vkiből az átok, a panasz, a sírás, a szó; kiszakad belőle a sóhajtás. □ A táblabíró úr szájából egyszerre kiszakadt a nevetés. (Jókai Mór) Francia, német és magyar szavak borzalmas üvöltésben kavarodtak össze, mintha nem is emberek, hanem valamely rémületes fantom torkából szakadtak volna ki. (Kuncz Aladár) Három gyermekem van mondta nehéz szóval, mintha a tüdejéből szakadna ki a szó. (Móricz Zsigmond)
6. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Nem szakad ki vki, vmi vhonnan: mindig ott van vki, vmi, szinte el sem lehet választani onnan. □ Házunkból a vendég soha ki nem szakadt. (Jókai Mór) Egész nap ki nem szakad a könyv a kezéből. (Mikszáth Kálmán)