Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Polgári társadalomban> a polgárság azon rétegének tagja, melyet a kisiparosok, kiskereskedők, kishivatalnokok és az ezekhez hasonló társadalmi helyzetű személyek alkotnak. □ A francia kispolgárok pátriárkális szokása szerint asztalukhoz hívták ebédelni. (Kuncz Aladár) Azok a kispolgárok énekeltek végig az utcákon, akiknek eddig nem volt szabad a szájukat se kitátani. (Móricz Zsigmond) Kispolgár egyszerűen azt a réteget kell a szón értenünk, amelynek életszínvonala a csak munkájukból élők fölött állt mindmáig néhány fokkal. (Nagy Lajos) || a. (közgazdaságtan) Kisárutermelő, kiskereskedő, aki csak kismértékben (esetleg egyáltalán nem) használ fel bérmunkát. Kispolgárok a kis- és középparasztok, a kisiparosok és a kiskereskedők.
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Kicsinyes, korlátolt gondolkozású, szűk látókörű személy; nyárspolgár. Nem tudta megérteni a nagy művészek bohém életmódját, mindig kispolgár maradt. || a. (átvitt értelemben, rosszalló) <Szocializmusban, szocializmust építő társadalomban> olyan ember, aki nem tudott megszabadulni a polgári társadalom előítéleteitől.