KISLELKŰSÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (irodalmi nyelvben)
A kislelkű (1) melléknévvel kifejezett (emberi, jellembeli) tulajdonság, ill. ebből fakadó magatartás; aggályoskodásból fakadó férfiatlan gyávaság, akadályoktól, nehézségektől való félelem. □ Nem is a szeretet, atyafi szent hűség Szülte csupán tettét puha kislelkűség. (Arany János) Felhívom a nép nevében, hogy félretéve minden kislelkűséget, aggodalmat: álljon a haza szolgálatába. (Tolnai Lajos)