Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Királyhoz (1) tartozó; olyan <dolog>, ami a királyé, amivel a király rendelkezik. Királyi birtok, hatalom, jog, korona, palást, palota, udvar; királyi felség ←. □ Nehezek nekem már a királyi gondok, Annakokáért én azokról lemondok. (Petőfi Sándor) Királyi székem zsámolyán ülend Ki a rejtélyt megfejti legelébb! (Tompa Mihály) Az asszonyok kisérték Jónást | Igy ért, az asszonyoktól közrevéve, | harmadnap a királyi ház elébe. (Babits Mihály) || a. (ritka) Királyi többes: fejedelmi t. || b. A király családjához tartozó <személy>. Királyi herceg. □ Mit kivánsz most, királyi nőm, Fájdalom díjába? (Arany János)
2. Királytól (1) származó <dolog>. Királyi beleegyezés, jóváhagyás, kegyelem, parancs. □ Jól tudom, rám nézve földi öröksége: Hogy ki legméltóbb rá, felséged tudhatja, Királyi adomány-képen annak adja. (Arany János) || a. (1945 előtt) <Címekben, elhomályosult jelentéssel> olyan, akit, amelyet eredetileg a király nevezett ki, ill. ruházott fel vmilyen címmel. Királyi közjegyző; királyi tanácsos; → szabad királyi város. □ Ott volt a királyi tankerületi főigazgató, magas, büszke ember. (Móricz Zsigmond)
3. <Vmely királyságban, Magyarországon 1945 előtt> állami kezelésben v. állami igazgatás alatt levő <intézmény>; (Magyarországon annak idején gyak. rövidítve: kir.) → Császári és királyi; magyar királyi dohányjövedék; magyar királyi ész: a) (rosszalló) nyakatekert, bürokratikus gondolkodásmód; b) (tréfás) ötletes, furfangos, találékony ész; magyar királyi posta.
4. Királyra (1) jellemzőnek, királyhoz illőnek vélt, tekintett <dolog>: fényűző, pompás, nagyszerű, ill. fenséges, méltóságteljes. Királyi bőkezűség; királyi méltóság, termet. □ A palotában a kőmives munka királyi. (Fazekas Mihály) Mint ezüst lepel terült el a királyi folyam hullámain a szelíd hold fénye. (Eötvös Károly) Nagymama | vitt el először színházba. Csoda | volt a sok plüs, a királyi terem, | a nagy ragyogás. (Szabó Lőrinc)