KIPIROSODIK tárgyatlan ige
<Személy v. vmely testrész főleg külső hatás következtében> kipirul.
Kipirosodik vki a futástól; kipirosodik arca a hidegtől; kipirosodik a keze a széltől. □ Simogatta a kezemet, meghúzogatta a bajuszomat, mely gyöngédségi jelekre
apám is egész a homloka csúcsáig kipirosodott. (Tolnai Lajos) Mari arca kipirosodott, mint a nyíló rózsa. (Mikszáth Kálmán) || a. Vmi egész felületén teljesen pirossá válik.
Kipirosodik az ég alja.
- kipirosodás; kipirosodó; kipirosodott.