KIPELLENGÉREZ [e-e-ë v. ë-ë-ë] tárgyas ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
- 1. (történettudomány) Megszégyenítő büntetésként meghatározott ideig pellengérhez, szégyenfához köt(tet) vkit. Két órára kipellengérezték, és még a lopott holmit is a nyakába kötötték.
- 2. (átvitt értelemben) <Személyt vmely vétke, hibája miatt> a nyilvánosság előtt történő leleplezéssel megszégyenít, nevetség v. megvetés tárgyává tesz. Az értekezleten kipellengérezték a táppénzcsalókat és a munkafegyelem lazítóit. □ Nem lehetett egyéb választás
, mint hogy agyonszólva, kipellengérezve
akárhogy, de visszakerülhessen ide, mert ez mégis az ő háza
volt. (Kaffka Margit) || a. (átvitt értelemben) <Vmely hibát, visszaélést v. ferdeséget> úgy hoz nyilvánosságra, hogy az gúny, megvetés tárgya lesz. Kipellengérezik vkinek a hibáit, a mulasztásait.
- kipellengérezés; kipellengérezett; kipellengérező; kipellengéreztet.