KIMERÜLTSÉG [kimerültség v. kimerülcség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
- 1. A kimerült (1) melléknévvel kifejezett állapot; nagyfokú általános testi v. szellemi fáradtság, elgyengültség. Testi, szellemi kimerültség. Betegségének oka a nagyfokú kimerültség. □ A szultán
minden vonásán valami kimerültség, lankadtság terült el. (Jókai Mór) Olyan kimerültség ült az arcán, mintha emberöltők óta éjszakázna. (Krúdy Gyula)
- 2. (ritka) Azoknak az erőtartalékoknak a hiánya, amelyek lehetővé v. érdemessé teszik vmely területen termelő munkát, vmely vállalkozás folytatását. A földek kimerültségét meg kell szüntetni.
- Szóösszetétel(ek): idegkimerültség.