KÍSÉRTETIES [í-e-e v. i-e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Rejtelmeket, titkokat sejtető, ezek elképzelésére indító, titokzatossága miatt ijesztő, félelmet sugalló. Kísérteties lámpafény. Kísérteties hangon megszólalt. □ Az éjfél kisérteties csende volt tanújok. (Vörösmarty Mihály) Az öreg óra kísértetiesen ketyegett a kínos csöndben. (Mikszáth Kálmán) A vén fák alatt | néha kísérteties hangulat | állított meg. (Szabó Lőrinc)
- 2. (átvitt értelemben, túlzó) Megdöbbentő és meglepő, minden képzeletet felülmúló <jelenség>. Kísérteties az egyezés. Az ikrek kísértetiesen hasonlítanak egymásra.
- kísértetiesség.