Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <dolog>, amelyet kimértek (1, 3), kiszabtak, jelöltek; méréssel kijelölt, megszabott, meghatározott. Kimért nagyságú hely, idő, távolság; legelőnek, házhelynek kimért terület. □ Taránti pedig szólt: "Legyen! én kiállok", A magyar királlyal viadalt próbálok Vissza is a hirnök jött oly felelettel, | Hogy Lajos a vívást, igen, elfogadja: | Nézze kimért helyről mindkettejök hadja. (Arany János) Utazásnál főkérdés a rendszer megállapítása: kimért idő alatt hol kell kezdeni és végezni. (Jókai Mór) Az udvaron tíz akácfa unatkozik, kettős sorban, centiméterben kimért távolságban egymástól. (Herczeg Ferenc) || a. Olyan <anyag>, amelyet kimértek (2); kimérve, adagolva adott, árusított. Kimért adagok, cukor, liszt, só. Kimért bort vett, nem palackozottat. Elszámolt a kimért hús árával.
2. (átvitt értelemben, kissé választékos) A társadalmi, illendőségi formák megtartására gondosan ügyelő, tekintélytartó, feszes, tartózkodó, kissé rideg <ember, ill. magatartás>. Kimért férfiú, úriember; kimért hang, léptek, modor, mozdulat, udvariasság. Olyan kimért volt, hogy elriasztotta az embereket. Kimérten üdvözöl vkit. □ Beszéde komoly, indulatai hevében is kimért. (Vörösmarty Mihály) Oly kimért léptekkel érkezett a szigetcsúcsra, mint valamely őrszem, aki kötelességét teljesíti. (Krúdy Gyula)