Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KILEL tárgyas ige
  • 1. Kilel vkit a hideg: hidegláz, hidegrázás fogja el. □ Ha kilelt a hideg: úgy csak maradj itthon. (Arany János) Reszketés fut rajta végig, és elhalványodik. – Nézze csak kend, kilelt a hideg. (Tömörkény István) || a. (átvitt értelemben) Kilel vkit a hideg v. majd kileli a hideg: a) <vmely hirtelen támadt erős érzelem, kül. undor, rémület miatt> valóságos rosszullét fogja el. □ Egy vígjátékot hozott hozzám, attól kilelt a hideg. (Jókai Mór) [A leány] olyan különösen vihogott, hogy Estit majd kilelte a hideg. (Kosztolányi Dezső) b) (túlzó) heves szerelmi vágy(akozás) ébred benne. Majd kilelte a hideg azért a fiúért, leányért.
  • 2. (régies, irodalmi nyelvben) Kieszel, kitalál (I. 2) vmit. □ Rozgonyi lakása nem valami fényes … De a szives gazda kilelé a sorját [= módját], Hogy a becsülete ne szenvedjen csorbát. (Arany János) Nérók új cirkuszt mindig csak kilelnek. (Ady Endre)