KIKOTRÓDIK tárgyatlan ige
(
bizalmas) <Vmely rossz cselekedet elkövetése után v. vmely kínos helyzetben> a megalázottság, szégyen v. bűntudat érzésével kimegy, kisomfordál vmely helyiségből.
Egy szót se mert szólni, csak kikotródott a szobából. Mint megvert kutya, kotródott ki. □ Klementina úgy megijedt erre a szóra, hogy kikotródott a szobából. (Jókai Mór) || a. (
durva)
Kotródj ki (innen)!: takarodj ki (innen)!
- kikotródás; kikotródó; kikotródott.