A magyar nyelv értelmező szótára

Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KIJÁRÓ melléknév és főnév

I. melléknév
1. Olyan <személy, dolog>, aki, ami kijár (I. 12, 4) vhonnan, vhova. A városból vasárnaponként kijáró munkások; a mezőre kijáró falusiak; az állomásról kijáró szerelvény. □ Hát ime! tömérdek nép tolong hozzája: Férfiak, asszonyok, vének és gyermekek, Mint sirból kijáró halvány kisértetek. (Arany János)
2. (népies) Olyan <nagyobb háziállat>, amelyet a helység többi állatával együtt naponta közös legelőre, csordára hajtanak. Van egy kijáró kocája.
3. Olyan, amin keresztül vmely zárt térből v. helyiségből ki lehet, ill. ki szoktak járni. Kijáró ajtó, nyílás.
4. (átvitt értelemben) Olyan, ami vkinek kijár (III), vkit megillet. A vkinek kijáró megbecsülés, tisztelet.
II. főnév -t, -ja
1. (mezőgazdaság) Méhkas, kaptár kijáró (I. 3) nyílása.
2. (1945 előtt, rosszalló) Olyan személy, aki hivatali összeköttetései révén, rendsz. ellenszolgáltatás fejében kieszközli, hogy megbízóinak ügyeit a hatóságok kedvezően intézzék el.
3. (ritka) Kijárat [2]. □ A detektívek elállták a Hét liter nevű hírhedt korcsma ajtaját és hátsó kijáróját. (Nagy Lajos)
Szóösszetétel(ek): vészkijáró.