KIISZIK tárgyas ige
<Vmely ivóedényből az italt> úgy issza meg, hogy nem hagy belőle semmit.
Egy hajtásra kiitta a pohárból a sört. □ Kiitta mindenik borát, Vendégeim, jó éjszakát! (Madách Imre) Orbán
lassan kiitta a Szent János áldását. (Juhász Gyula) Több mint egy félliter szamorodnit ivott ki, körömcseppig [körömig]. (Kosztolányi Dezső) || a. <Ivóedényt> ivással teljesen kiürít.
Kiissza a → méregpoharat; kiissza a poharát; → körömig kiissza a poharat. □ Kiittam én ezt a serleget egészen. (Jókai Mór)
- kiiható; kiivás; kiivó; kiivott.