Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KIHŰL tárgyatlan ige
  • 1. Melegét teljesen elveszti; megközelítőleg olyan hőmérsékletű lesz, mint környezete. Kihűl a kályha, az öntvény. Még a → helye sem hűlt ki. □ Négyezred év után a nap kihűl. (Madách Imre) Kihűl a föld, az éj sötét lesz. (Reviczky Gyula) || a. <Étel> elhűl. Siess ebédelni, mert kihűl az étel. || b. <Étel> a kívánt v. szükséges hőfokra hűl. Ne edd olyan forrón, várd meg, míg kihűl. □ Várt, amíg kihűlt a teája, aztán kortyintgatta. (Kosztolányi Dezső)
  • 2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Kebel, szív> szenvedélyes érzés(ek)re képtelenné válik. □ Kifáradott agyam Gondolni a szót, és keblem kihült Érezni azt. (Vörösmarty Mihály) Így nyugszik szívem … Kihűlve bár …, de mégis édesdeden. (Eötvös József)
  • kihűlés; kihűlő; kihűlt.